Az ember néha örül annak, ha kiszabadulhat a megszokott mókuskerékből és kicsik kikapcsolhat. Manapság már tényleg mindannyian csak rohanunk, pörgünk, stresszelünk mindenen és ez nagyon nem jó. Mindenki rohan a munkába, az iskolába, vigyázni az idősebb rokonaira, rohan a gyerekért az iskolába, otthon főzés közben próbál anyuka matekozni a gyerekkel, közben pelenkát cserél a másikon. És még sorolhatnék millió ilyen esetet, ami bizonyítja, hogy tényleg egy rohanó világban élünk.
A férjemmel mindketten egy-egy vállalkozást vezetünk, szerencsére mindkettőnk cége sikeres, jól mennek a dolgok, de annak bizony ára van. Sokat kell dolgozni, oda kell figyelni az alkalmazottakra, ügyfeleket kell szerezni, bevételt kell termelni, közben folyamatosan fejlődni és fejleszteni kell a céget. Szóval nem könnyű. De nem is akarunk panaszkodni, mert nagyon jól megvagyunk külön-külön és együtt is.
Végre volt pár hónapja egy hosszú hétvégénk, amit kivételesen vidéken töltöttünk, elmentünk pihenni egy kicsit. Foglaltunk az interneten egy szép faházikóba szállást maguknak arra a három napra. Csodaszép időt fogtunk ki, lehetőségünk volt kirándulni, jókat enni, pihenni és élvezni a semmittevést.
Nagyon szép volt a szállásunk, egy három szobás faházikó volt. Volt sima fűtés, de kandalló is volt beépítve, amit lehetett ugyanúgy használni. Mivel még tavasz eleje volt, estére nagyon lehűlt az idő, főleg ott az erdőben, úgyhogy muszáj volt fűtenünk. Volt előre ledarabolva fa, amit tudtunk használni a fűtéshez. Nagyon jó volt kicsit régimódiasan élni. A tulaj minden reggel egy hatalmas kosárba letette az ajtó elé a reggelit. Minden nap mást hozott, volt házi kenyér, házi lekvár, csupa finomság. Nagyon élveztük.
Amikor hazajöttünk, még furcsa érzésünk is volt egy pár óráig aznap este, hogy ott vagyunk a városban, a zajban, kicsit úgy éreztük, mintha más világba csöppentünk volna az a pár nap után, amit vidéken töltöttünk a természet lágy ölén. Fura, hogy az ember néha, amikor kiszakad a hétköznapokból és csinál valami teljesen más dolgot, akkor utána az válik furává, ami előtte megszokott volt.
Úgy döntöttünk akkor, hogy rendszeressé tesszük az ilyen utakat, hiszen nem elég számunkra az, ha évente egyszer nyáron elmegyünk külföldre. Úgy érzem én is, hogy ha ennyit dolgozom és megtehetem, illetve a férjem is megteheti és ő is rengeteget dolgozik, akkor miért ne mennénk? Miért ne járnánk a világot, amikor időnk, energiánk és a tárcánk engedi? Úgyhogy múlt héten foglaltunk egy kis panzióba szállást magunknak egy hétvégére. Szintén vidékre, a Mátrához. Jó idő van, itt a nyár, irány kirándulni!